A média-nyilvánosság teljes kizárásával folyik a harc az idegen hatalom helytartói és a szabadság visszaszerzéséért küzdők között. Ezt a helyzetet az utóbbiak részéről a „Barátaimtól védj meg Uram engem, ellenségeimmel magam is elbánok!” könyörgés jellemzi. Hogy mindenki értse: azok közül, akik barátaimnak mondják magukat, szép számmal vannak olyanok, akik a hatalom kiszolgálói, de az azzal szembenállók köntösét viselik.
Ahogyan az ellenség egyre gyöngébb lesz, a „barátok” is egyre erőtlenebbek.
A legutóbbi napok eseményei jól mutatják a helyzet alakulását.
Orbán Viktor támadást intézett a „nyugati kapitalizmus” ellen, de a jelző nélküli kapitalizmusnak hitet téve. Miután a „Viktatúrát” üdvözlik az EU tagállamaiban is , arra lehet következtetni, hogy nem „magányos tettes” partizánakciójáról van szó, hanem egy jól kitervelt hatalomátmentés tanúi vagyunk, amelyet populáris körítéssel tálalnak.
Pozsgai Imre az új Alkotmányt a „nemzetek Európájához történő csatlakozás” eszközeként határozza meg. Gondolom, nem zavarja, hogy ez a kifejezés a Jobbik kampányprogramban szerepelt, ahogyan senkit nem zavart az sem, hogy ennek az alapját a föderatív EU-t felváltó Európai Konföderáció adja, amely szerződéstervezete 2008. májusa óta nyilvános és „Az Új Világtörténelmi korszak paradigmája a Szent Korona” c. jogszabály-tervezet gyűjteményben szerepel, aminek második kiadását a Püski kiadó az elmúlt napokban jelentette meg.

A szabadság visszaszerzéséért harcolók állásai egyre erősebbek, annak ellenére, hogy fenn meghatározott „barátaim” meggátolták azt, hogy a bösztörpusztai rendezvényen Továbbadó Szert tarthassak, elindítva a Szent Korona Értékrend kiteljesedését az Alkotmányozó Nemzetgyűlésen történő békés hatalomátvételre.



Orbán Viktor közel egyéves késéssel önmaga gondolataként közölte Tusnádfürdőn, amit az amerikai közgazdászok (véleményüket B. Farell adta közre) 2009. novemberében megállapítottak.
Íme Orbán Viktor szavai:
„a kapitalizmus eltávolodott az erkölcsi értékektől, saját korábbi morális kötőanyagát is elvesztette. A hasznos korlátok helyébe a gátlástalanság lépett.”
És B. Farell amerikai közgazdász gondolatai:
„Elvesztettük az erkölcsi tartásunkat.”

A válság következményeit viszont különbözőképpen látja Orbán Viktor és B. Farell:
Orbán Viktor szerint: „A nyugati társadalmak most amolyan "szívinfarktust" kaptak, ezután át kell gondolniuk, hogyan épülhetnek fel. Most bizonyos erkölcsi értékek rehabilitálására van szükség. A nyugati típusú kapitalizmus került válságba, az a felfogás, hogy a kapitalizmus majd elhozza a jólétet, az állam pedig tartsa távol magát a gazdaságtól.
Annak a rendszernek a válságáról van szó, amelyben a spekulatív értékmozgások előnybe kerültek a munkával szemben. Az a felfogás, miszerint a kapitalizmus majd elhozza a jólétet, az állam pedig tartsa távol magát a gazdaságtól, csődbe sodorta ezt a rendszert.
A világból jövő aggasztó hírek közvetlenül is szólnak rólunk, magyarokról, arról, hogy lesz-e munkánk, hogy versenyképesek leszünk-e.
A sikeres kapitalizmushoz nem csupán szabad és hatékony piacra van szükség, hanem morális alapokra is.”
Tehát a „nyugati kapitalizmus” válságát „sikeres kapitalizmussal” akarja orvosolni.
[Ide, csak zárójelben hadd jegyezzem meg, amit Albert Einstein mondott: „Ha valami elromlik, azt azzal a módszerrel (gondolkodási móddal), ami a romlást előidézte, nem lehet megjavítani, hanem új gondolkodási módra (paradigmára) van szükség.” Ezt jó lenne, ha Orbán Viktor is tudná.]

B. Farell viszont a „nyugati kapitalizmus” válságát a „teljes katasztrófához” vezető útnak tekinti, amely „egy történelmi ciklust zár le”:
„A most következő kényszerű összeomlás, katasztrófa vége egy történelmi ciklus lezárása, melynek a végén a mai nagy birodalom a sírba száll! Amint megkezdődik a gazdaság teljes széthullása, ezzel egy időben megkezdődik a nyugati társadalmak egyes szegmenseinek teljes elszegényedése, a globális háborúk és a teljes katasztrófa.”

Kétségtelen, hogy Orbán Viktor optimizmusa méltányolandó, viszont kérdés, hogy az optimizmus mögött álló hazardírozás nyerő lesz-e, vagy a jelenleginél is nagyobb bukást okoz: „Ez hazárdjáték: elég erősnek hiszik-e a magyar gazdaságot a befektetők ahhoz, hogy folytassák az ország hitelezését, miután az IMF-program lecseng októberben?”
Ilyen körülmények között sajátos ellentmondás: miközben Magyarország „vissza akarja venni pénzügyi függetlenségét , elnöksége alatt fogja az EU bevezetni a közös európai gazdasági kormányzást, ami a Lisszaboni Szerződés olyan módosítását teszi szükségessé, amely a tagállamok függetlenséget a jelenleginél is jobban csorbítja .

Az minden esetre látszik, hogy a „keleti kapitalizmus” – nem meghatározott programmal - bekeményített a „nyugati kapitalizmussal” szemben: „Magyarország kész bevezetni az eurót, és ami az unió adósság- és deficit-kritériumait illeti, jobb helyzetben van, mint több súlyosan eladósodott tagország, például Spanyolország és Görögország. Miközben Magyarországnak már jövőre teljesítenie kell a GDP-arányos 3 százalékos hiánycélt, jó néhány (ugyancsak túlzott deficiteljárás alatt lévő) tagországnak csak 2-3 év múlva lesz ugyanez esedékes. „Egy dolgot szeretnénk, az egyenlő elbánást, azaz valamennyi országnak ugyanannyi időt adjanak az EU elvárásainak teljesítéséhez”.

Emlékeznünk kell arra, hogy a kapitalizmus a liberalizmussal fonódott össze. Nincs keleti és nyugati kapitalizmus, ahogyan nem volt (és nincs) keleti és nyugati szocializmus sem.
Az, hogy Orbán Viktor a „nemzeti egység” és a „kétharmados forradalom” kifejezést használja, azt vetíti előre, hogy a fából vaskarikaként meghatározott „szociális piacgazdaság” felé halad az orbáni gondolkodásmód, amely nem más, mint populáris szólamokkal körülírt, átmenetileg visszafogott kapitalizmus.

Félreérthetetlen jelek mutatnak arra, hogy az EU átalakulásának előkészítése elkezdődött. Most még harc van a „csúf amerikai” és a „német hiéna” módszer között , ami lényegét tekintve azonos: mindkettő a kapitalizmus továbbélését szolgálja, a szövetségi állam (az EU) szerepének átmeneti növelésével.
Azt, hogy Orbán Viktor nem önálló akciót folytat, hanem jelentős támogatók állnak mögötte, egyre nyilvánvalóbb: 1956-hoz hasonlítják a Viktatúra ténykedését. (1. jegyzet) Ugyanakkor a vele szembenálló „német hiéna” elvet követők ereje sem elhanyagolható , így a küzdelem még nem fejeződött be, sőt Sarkozy „kétsebességes EU” gondolatának beteljesedése felé vezet.

Az is egyértelmű, hogy Magyarországon az alkotmányozást az EU-átalakulás előkészítésének szolgálatába állították, amikor az idegen hatalom-bitorlást - hagyományként feltüntetve -, a Szent Korona tan alkotmányba emelésével be akarják betonozni , ami – ebből eredően – mintája lehetne a Pozsgay Imre által átvett „nemzetek Európája” gondolatnak : „az új alkotmánynak segítenie kell a nemzetek Európájához történő csatlakozásban”.
Ezt támasztja alá a magyar termőföld állami (szentkoronai) tulajdonjogának visszaállítására hozott törvény, ami ugyanúgy megtévesztő, mint az állampolgárságról hozott törvény: az egyik a hatalomgyakorlást teszi az idegenek számára lehetővé , a másik a termőföld birtoklását .




[ Tovább... ]